5.fejezet - Három dolog

Nos halihó mindenkinek!Megérkezett az 5. fejezet is, remélem tetszeni fog, mert kín szenvedés volt megírni, semmi ihlet nem kapott szárnyat a fejembe.A 6. fejezetet akkor hozom (úgy gondoltam, hogy nem a véleményeket emelem, hanem a rendszeres olvasókat, mivel azokból igen-igen kevés (!!) van...) ha összegyűlik a 6 rendszeres olvasó, és a 10 vélemény.Szóval sok "sikert" és jó olvasást! :-) xo


-Naomi szemszöge

Hívhattam Niall-t, de csak az időmet pazaroltam.Nagyon sajnáltam, és bűntudatom volt.Vagy lelkiismeret furdalás?!Teljesen mindegy, mert nagyon szarul éreztem magam..Leültem a tv elé, és valami értelmetlen filmet néztem, amitől csak idegesebb lettem, majd kikapcsoltam.

-Kicsim mi a baj? - jött be hozzám anya, aki, az igazat megvallva, nem tudom, hogyan került oda.
-Ó..szia anya. - erőltettem mosolyt az arcomra. - Öö..hát én...én csak fáradt vagyok..
-Tudod elég rég óta ismerlek ahhoz, hogy megtudjam állapítani az arcodról, hogy szomorú, vagy fáradt vagy e. - simogatta meg a karom.
Tényleg jól ismert, és tényleg tudta mikor van bajom.De az az igazság, hogy nem akartam neki erről beszélni.Pedig itt senki másnak nem tudok, mivel minden barátom Mullingar-be maradt...Szóval nem tehettem mást, ki kell tárulkoznom..
-Anya én nem tudom mi lenne a jó... - kezdtek el potyogni a könnyeim..
-Jaj kincsem!Ugyan már!Ne sírj..mesélj nekem!Segítek, megígérem.. - ölelt szorosan magához.

Annyira, de annyira jó érzés volt, hogy magához ölel.Olyan régen beszéltem már vele..Szinte soha nem volt otthon, és..soha nem tudtam hosszasan beszélni vele..Persze, minden problémámon ő segített át, de így még soha nem ölelt át...

-Összevesztem Niall-el... - fakadtam ki végül, amire csak bólintott egyet, jelezve, hogy folytassam. - Amikor együtt voltam Zeek-kel, akkor neki ezt nem mondtam el..Először akkor vesztünk össze, aztán..aztán elmentem sétálni a partra és összefutottam Harry-vel aki nagyon kedves volt velem, és aztán, megcsókolt, majd megjelent Niall, és kibékültünk aztán mondtam, hogy nekem megint van valakim, mert gondolom Harry nem csak csókpartnerként gondol rám, és így megint összevesztünk, de a legnagyobb baj, hogy lelkiismeret furdalásom van, mert nem tudom elfelejteni Niall-t, olyan rossz volt sírni látni, azt hiszem, hogy szeret...
Hadartam egymás után a szavakat, majd anyára pillantottam.Ő csak halványan elmosolyodott és ennyit mondott :

-És azt hiszem te is őt.. - mosolygott még mindig, majd megsimogatta az arcom.
Halvány döbbenet ült az arcomon.Szóval...nem nem az nem lehet!
-Anya nekem Niall olyan mint..Mint Jaden...a testvérem!Csak ő nem az öcsém, hanem az ikrem...
-De No, te is tudod, hogy szereted, és nem csak úgy mint ikret... - csóválta a fejét.
-Nem anya!Én..én Harry-t szeretem... - torpantam meg az első "én" után..
Nem voltam biztos benne, hogy ténylegesen Harryt-t szeretem-e..De jelen pillanatba biztosnak kellett benne lennem, és Niall-el is meg kellett békítenem ezt a tényt..Azt hiszem..

Hirtelen megcsörrent a telefonom, és anyát ellökve magamtól pattantam érte.A szívem 10000szer gyorsabban vert mint amúgy, de amikor nem Niall neve állt a kijelzőn, mintha elillant volna a szívverésem...
-Szia Harry. - köszöntem bele letört hangon.
-Nao találkozzunk 10 perc múlva a parton.
-Mi?Minek? - értetlenkedtem.
-Csak mert muszáj!Fontos!10 perc múlva a parton!Ne késs!
-Jó de ott hol?!
-Ahol sétáltunk.

Nao ruhája a parta

-Oké.. - válaszoltam ám az illető már nem hallotta, mert kinyomta a telefont.

Mikor kiértem a partra Harry göndör fürtjeit pillantottam meg a napsütésbe.Tudatosan sétálni kezdtem felé, amit megérezhetett, mert egyből hátra fordult, és felém vette az irányt.
-Nos szia Harry.Itt vagyok, mit szerettél volna?
-Nézd Nao..Én szeretném, ha tudnád, hogy nekem te nem csak smárpartnem vagy.Én téged többre tartalak annál, és szeretném ha tudnád, hogy én igazából szeretlek.
-És ezzel mi a baj Harry?

-3 dolog...Az egyik, hogy nem tudom, te hogy vagy ezzel.. - sütötte le a tekintetét.
-Harry én pont így érzek irántad..legalábbis azt hiszem, csak..Nézd Harry, nem akarok szakítani veled, már ha azt ami most köztünk van nevezhető járásnak, de az igazság az, hogy még csak 1 napja ismerlek.És még most se úgy igazán.De bízom benne, hogy megismerlek akár 1 óra alatt annyira, amennyire csak lehet, hogy ne kelljen..ne kelljen szakítanunk egymással...azt hiszem.. - ezt már csak úgy mondtam, hogy magam se hallottam, csak a fejembe. - De mi a másik kettő?
-Hogy Niall-nek hogy a francba fogjuk ezt elmondani...
-Mi?Miért lenne ez baj?Niall nem szeret, és én se őt..
-Ééés ez a harmadik..Niall...Niall nagyon szeret téged..És ez azért rohadt kínos nekem is, mert nekem tárta ki a szívét..Milyen barát vagyok, hogy akiről kitárja a szívét aznap már rá is vetem magam?!
-Harry én sajnálom... - sütöttem le a szemem. - Minden az én hibám..Nem lett volna szabad megengednem, hogy megcsókolj..rossz ötlet volt.

Már fordultam volna, de egy erős kar visszahúzott, és olyan közel kerültem Harry-hez amilyen közel tegnap voltunk.
-Pont ez volt ez első... - kuncogott, majd egy lágy csókot lehelt az ajkamra.
-Harry? - hallottunk egy hangot a hátunk mögül, mire mind a ketten felkaptuk a fejünket.